Zsolt Nagy aka Peter Hyde : production, programming, synths, beats
Márton Bodó aka Bodoo : production, beats, drums, some melodies and samples

1. Atomfunk
Márton Sütő - guitar
Nándor Szénás-Máthé- sax
Péter Soltész - bass

2. Moment of Truth
Andris Balogh - beats, programming
Gábor Jakab - guitar
Bálint Tóth - keyboard

3. Nowadays
Zoltán Samu Csernák - keyboard
DJ R-NoLD - turntables
Gábor Jakab- guitar
Péter Soltész - bass

4. Wide Water Well
Gábor Jakab- guitar
Péter Soltész - bass

5. Simbad
Zoltán Samu Csernák - keyboard
DJ R-NoLD - turntables
Gábor Jakab - guitar

6, Simbad (speechless version)

7. Dawn Flight
Emil Hardi - chello

8. Bolero XXI.
Emil Hardi - chello

9. Healing Pulse
Márton Sütő - guitar
Nándor Szénás-Máthé- sax
Péter Soltész - bass
György Miski - synth
Gábor Jakab - guitar
Coni - voice
Annna - voice

mixing / mastering Nagy Zsolt

Bodoo emlékezetei:

2015 nyarának egy szép estéjén, (lehet épp a Mecsekoldalba mélyedő katlan buli előtt, vagy másnapján) Nagy Zsolt a már üzemelő DAIDAI kollektíva és stúdió egyik alapítója és lelkes munkása egyik hétköznapi beszélgetésük alkalmával szóvá tette, hogy jó lenne ha bejönnék és csinálnánk valamit. Együtt, mint egy csapat. Zenét nyilván, így készült el jópár éjjel és nappal alatt az első három szerzemény. Részt vett benne sok jó barát, elsőként Sütő Marci, aki épp akkor Pécsett írta saját dalait, nálam lakott, jókat beszélgettünk meg ment a zene. Nem esett nehezére lesétálni a király utcai Szabadkikötő hátsó udvarában kialakított stúdióba, ezért is a K64 sessions cím, meg mert egyszerű, nem akar a pécsi kreatív háttérsugárzás mítoszra - aminek jó része igaz - ráerősíteni. Innentől a K persze a nagybetűs Kreativitást jelképezi.

Jöttek még pécsi karizmák, Soltész “of bass” Peti a Soul Chambers mélyen szántó négyhúrosa, Szénás-Máthé Nándi a Junkie Jack Flash oszlopa, réz szaxofonjával, Annna és Coni angyali hangjukkal, Tóth Bálint és Balogh Bandiék, a DAIDAIból nem kellett beugraniuk, mert stúdiótagok, Jakab Gábor érzékeny gitárjával, Csernák Zozó a Singas Project zenbillentyűse még érzékenyebb hangulatszőnyegeivel, Hardi Emil csellóján, Miski György gitárján, valamint DJ R-NoLD a Punnany megbízható turntablistája, akit nemrég egy Soul Chambers koncerten csíptünk fel, aztán ő a mi stílusunk.

Az első adag zenét hallva Gandharva, a Budabeats atyja és gazdája rövid üzenetben értesített, hogy ha van még a szatyorban, akkor szívesen kiadná, mondjuk a Linda remixek második válogatása után. Nem kellett kétszer mondani, déli delegációnk belehúzott a munkába, pont egy szerencsés egybeesés következtében a lemez anyaga csak bővült és bővült. Sorrendben eképpen:

1. Atomfunk - Az első téma, amit kinyertünk a mélyvájárkodásbányából. Ütemet elsőnek aztán jöttek a hangszerek, Soltész a mélyen, Sütő a pengetésen, Nándi szaxofonnal és még egy acapella is ráforgott a végén, hogy ne felejtsük honnan jöttünk. I know You got soul!

2. Moment of Truth - Nagy Zsolt és Balogh Andris közös felvétele, a DAIDAI csapat másik arca egy magába tekintő, de kifelé kereső lélekteremtő pillanatát foglalja magában.

3. Nowadays - Élőzenei formációnk a mélyunderground Soul Chambers, évente maximum 5 koncertet ad, felvett hanganyag nem terjed az interneten, összesen 8 kazetta kering közkézen abból is 4 egyik koncertünk első, a másik 4 a második felét tartalmazza. Évente csak egy felvétel készül a koncertekről, amik a zenekar öt éves fennállásából mind Pécsett történtek, ill. kettő volt Pesten, de nem volt rajtuk senki. Viszont játszottunk Ozorán, pár éve a Dragon kis-színpados zárózenekara voltunk. Mindegyik koncert különbözik, nincsenek számok, viszont minden egyes alkalommal mást hívunk vendégnek. Legutóbbi novemberi koncertünk alkalmával pattant ki e téma hirtelen kezünkből, amit most rekonstruálva hallhattok.

4. Wide Water Well - Egy régi hétcolos lemezen találtam ezt a témát, amit másodikként tettünk a munkapadra. Csak a kezdő hangminta volt az alap, és onnan már magától ment minden, segített Soltész Peti a basszuson és Jakab Gábor gitáron.

5. Simbad - A dal kezdeti időszakában ez is feldolgozásnak indult, egyik kedvenc magyar zenekaromtól, akinek lemezét még gyerekkorában nyomta kezembe nagybátyám, megalapozva pszichedelikus dadaista neveltetésem. Az elmúlt hónapokban az eredeti dal szerzőjével sikerült is beszélnem, és kértem alássan, játsszon rá szaxofonnal, olyannal, ami olyan mélyen érintett a nyolcvanas években. Az együttműködés aztán más irányt vett, a feljátszott hanganyag nem a várt szaxofonnal készült, hanem egy ritka digitális fúvós hangszerrel, az AKAI EWI 4000-el, aminek hangszíne nem egyezett az eredeti koncepcióval, így a dal más irányt vett. Ez irány viszont a dal eredeti készítőjének nem tetszett, így kérésére se a zenekar nevét se az ő nevét nem említjük. Persze Ti tudjátok jól, melyikről van szó, mi pedig hálásak vagyunk, hogy hozzányúlhattunk ehhez a gyöngyszemhez, s benne a XX. század magyar basszustémájához, a korai repetatívizmus ékes darabjához, Csernák Zoli, Jakab Gábor és R-NoLD misztikus hozzáadásával, a Szindbád filmből kölcsönzött Latinovits moralizáló monológgal, mellyel együtt érzünk.

7. Dawn Flight - Ez is a DAIDAI stúdió mélyéről keveredett elő, Zsolt egyik kezdeménye, aminek Hardi Emil cselló játéka adja meg az alaphangulatot.

8. Bolero - A Bolero felkérés valahogyan a semmiből esett az ölünkbe, de persze ennek is volt előélete. A 30Y-nal való együttműködésem évek óta zajlik, nem csak zenei téren, hanem képzőművészeti és szellemi, baráti síkon. Végtelenül szeretjük egymást és tiszteljük egymás művészetét, kifejezésmódját, nyelvezetét, pedig nem a legközelebbi terepen leledznek. De közben pedig igen. Ők már évek óta a filharmóniával dolgoznak együtt és amikor Beck Zoliék kitalálták, hogy ebből a száz éves mesterműből kéne egy elektronikus verzió egyből rám gondoltak. Én meg egyből a Zsoltra (Peter Hyde), hogy ezt együtt kell. A filharmónia pécsi, mi is azok vagyunk, a Miskolci Balett pedig a legdinamikusabb és legfiatalabb vidéken, nem beszélve hogy a 30Y-nal már bevettük Miskolcot nem egyszer. Hála a Helynekemnek, és hogy tudunk egymásra számítani. Részemről pedig megtiszteltetés volt, hogy ilyen munkát kapunk. Volt némi tapasztalatom táncosoknak zenét írni, évekkel ezelőtt a Csernák Zolival csináltunk egy komplett estét a Budapesti Tánciskola Trafós estjére. Legizgalmasabb munka, és élvezetes, hisz a zene és tánc, házaspárok, egymásért léteznek, számomra a legmagasabb fajta művészi megnyilvánulások közt van. Szükség van is a két szakma kooperációjára. Zsolt pedig képben van, így könnyen ment a munka, közben találtunk egy halom Bolero filmet, átiratot, remixet, stb... szóval bekapcsolódhattunk ebbe a földet körülölelő folyamatba, áramlatba. Nagy megtiszteltetés volt részt venni benne, főleg az egyetlen bemutató estéjén a különleges és professzionális Kodály Központban, Pécsett, barátok és a család szeme láttára. Életre szóló élmény, köszönjük a Filharmóniának és Zazáéknak!

——

Peter Hyde emlékezete:

Alapvetően mindketten pécsi srácok vagyunk, két különböző korosztályból. Én még emlékszem középiskolás éveim alatt mekkorákat buliztam az FPT-s bulikon pl. a Kino-ban ahol Bodoo zenélt.
Egy gyerekkori barátom Ábel, aki Marci unokatestvére javasolta, hogy menjek el azokba a bulikba, amiket szerveznek (Fiatal Pornósztárok Találkozója). Akkor én már javában igazi hálószoba DJ voltam.. Az életem során mindig volt mellettem pár olyan barát, akiknek központi téma volt a zene és formálták az ízlésemet. Akkoriban ilyen volt Ábel is. Vele sokat hallgattunk Marci mixeit és rongyosra hallgattunk egy Realistic Crew lemezt a 'Freedom eats soul’-t. Ezt a dedikált lemezt unokatesójától kapta.
Marci mindig olyan szetteket játszott, amik vagy nagyon bejöttek, vagy egyáltalán nem, viszont mindig volt 1-2 track ami nagyon megmozdította mind a testemet és a fantáziámat és hatott arra, hogy miként gondolok a zenére. Ilyen volt pl. a WSID Jason Grove-tól. Szóval nekem ezek az első emlékeim Marcival.

Pár éve elkezdtük a DAIDAI-t, sokáig hasonlítgattak minket az FPT-hez, mert mi is bulikat szerveztünk és alulról (kis létszámú bulikkal) építkeztünk. Talán épp ezért is dobta fel olyan 2 éve Péló (Felcser Dávid), hogy csináljunk a Nappaliban egy FPT vs DAIDAI bulit. Akkor játszottunk szerintem először együtt, vagy lehet egy tettye open air-re hívta el még Bálint (Komfort/DAIDAI) előtte? Nem tudom, nem is lényeges.

Viszont ami fontos az az, hogy 1 éve októberben nagyon meg voltam zuhanva lelkileg. Együtt éltem egy lánnyal, aki lelépett egy rocksztárral. A fiú írt is pár dalt ennek a lánynak - miközben én is épp egy dalon dolgoztam jó ideje. Minden megkérdőjeleződött bennem. Jó lenne olyan magasztos dolgokat mondani, hogy csak a zenébe tudtam kapaszkodni, meg ilyenek, de komolyan elgondolkoztam azon, hogy kell-e nekem egyáltalán a zenével foglalkoznom. Sokat fogytam és nem tudtam aludni. Ekkor jött az ötlet, hogy dolgozzunk a Marcival. Ha jól emlékszem előtte már beszéltünk róla párszor, de valahogy sose volt rá időnk. Nagyon élveztem a közös munkát. Sok ember megfordult a köreinkben és mindig megteremtődött egy nagyon spirituális légkör. Ezért is lett a lemezen az egyik szám címe, hogy Healing Pulse. Számomra tényleg gyógyító impulzusként hatott ez az atmoszféra. Kiléptem a komfortzónámból, elengedtem a 4/4-et és kísérleteztünk feszegetve egymás határait. Szóval, ha senkinek sem fognak tetszeni a zenék ezért már megérte. Aztán szép lassan begyógyult a lelkem, jött az új szerelem és majd hogy nem el is felejtődött ez a project…

Mint már említettem mindig volt mellettem pár barát, akik formáltak zeneileg - ilyen Miski Gyuri is, aki a mai napig terelget, ha van szerencsénk találkozni. Ez is egy gyerekkori barátság és ebben is mindig megahatározó volt a zene. Emlékszem kb. 12 évesen osztálykiránduláson ordítottuk a Limp Bizkit szövegeket és 18-20 évesen beszélgetéseink során mindig valami RJD2, vagy Amon Tobin szólt. Nagyon örülök, hogy hozzá tudott rakni ő is egy kicsit ehhez a lemezhez (billentyű). Akik meg manapság nagyon formálnak: Balogh András (Ned Manish) és Tóth Bálint (Komfort). Ők olyanok mintha az idősebb testvéreim lennének, a DAIDAI-os családom. Külön köszi nekik, hogy Marcival a munkáink során használhattuk a DAIDAI studio-t.
Nagyon szeretem ezt a helyet - olyan mintha a második otthonom lenne. Vagy talán inkább az első?! Mindig törekszem arra, hogy ha valaki tiszteletét teszi, akkor el tudja magát engedni és minél jobban át tudja adni magát az itteni energiáknak. A legjobb ilyenkor háttérbe vonulni, hagyni a másikat kibontakozni és elindítani a felvételt. Aztán valamikor egy arra alkalmas időpontban elővenni és megkezdeni az editálást.. Egy családi összejövetelen esett szó arról, hogy unokatesóm - Emil beugrik egyszer megnézni a studiót és ha már jön akkor el is hozza a hangszerét. Vele sem volt másként - beállítottuk a mikrofonokat, elkezdtük a felvételt és akkor született meg a Dawn Flight cselló témája.


—EN—

Bodoo remembers :

The summer of 2015 was it, one of those warm nights when Zsolt Nagy, the coordinator and creative member of the DAIDAI crew mentioned me that there is this studio where we also could make something meaningful. Music of corse, like a band or a team. Thats how the first 3 songs were made during long autumn and winter nights in Pecs, while friends from “outside” were coming in to contribute. Marci Suto was there writing his songs at my flat, so it wasn’t a problem for him walk down from the hill to the backyard of Szabadkikoto in Kiraly street and add to the process in his way. That the name K64 Sessions coming from and the simplicity of it, since creative is Kreativ.

Also came Peter Soltesz long time band member to provoke his bass lines over the beats, Nándi Szénás-Máthé from Junkie Jack Flash with his saxophone, Annna and Coni with their angel like voice, Balint Toth and Andras Balogh as studio owners were just there anyway for our luck, Gabor Jakab on guitar, Zozo Csernak from Singas Project with his sensible keyboard carpets, Emil Hardi on cello, György Miski on guitar, and DJ R-NoLD from Punnany Massif whom we invited to a Soul Chambers concert and we digged each other from early years anyway. The Pecs massive were coming and going and the tracks were evolving.

Hearing the first three, head of Budabeats DJ Gandharva informed me that if there is a few more in the bucket, he would like to release it after Linda remixes vol.2. for example. Without a doubt, the southern side started to thrive after some unexpected valuable experiences and works, and the material of the record expanded. Here they are:

1. Atomfunk - The first track we dig out from the deep crates of the atmosphere. Beats first, than instruments, Soltesz on bass, Suto on stings, Nadi on saxophone, and an acapella that reminds us where we are from.

2. Moment of Truth - Zsolt and Andris got together as a DAIDAI alternative and recorded a mixture of “looking inside but searching outside” attitude.

3. Nowadays - Our live deep underground band called Soul Chambers gives only maximum five concerts a year, recorded material has not been on internet, but only on 8 cassettes, 4 of that has the first part of the concert, the other 4 the second part. Only one concert get recorded a year, that mostly in Pecs. There were two concerts in Budapest, and one in Ozora. Every concert is different, there are no written tracks, instead we invite friends each every time from different instrumental and musical background. Last time we just started this idea with R-NoLD and Peter Hyde, and reconstructed it later to this track.

4. Wide Water Well - I found a melody on an old 7 inch, the first loop is the golden start and the rest follows with Soltesz on bass, and Jakab on guitar. This was among the first ones we made, looking for our sound.

5. Simbad - This track also started as some sort of an edit from my favourite Hungarian band from the 80’s. The record got to me really early, my uncle gave it to me as a teenager. I remember how dadaist psychedelic underground music run thru my veins, and getting my attention towards different, rare, unheard and weird music for the rest of my life. The writer of this particular song i got to know during the years, since he is still active and in good shape, creative, kind and funny man. I asked him to play on our version on his saxophone, the way he did on that record and ever since he jams with his bands. Pretty strong, yet soft and playful, random, freestyle fusion of free attitude towards contemporary improvisational music. He got it serious so he picked an electric instrument, a AKAI EWI 4000. The sound of that didn't match our vision, so we couldn’t use it, and the new version wasn’t favourable to him. Later he asked not to mention the band nor his name. We are still thankful for this little loop and that we could touch this masterpiece. Csernák Zozo and Gábor Jakab did their magic in there, with some meaningful monologue from a iconic Hungarian movie called Szindbád (1971).

7. Dawn Flight - Deep down from the DAIDAI studio, one of Zsolt’s initiative idea that takes shape from the mesmerising melody of Emil Hardi’s cello play.

8. Bolero - This one came out of the blue, of course with a antecedent story. There is a band here called 30Y, young and powerful post punk rock and roll poetry, one of Hungary’s finest, my friends, we cooperate in many levels. We love and respect each other(’s work) and they invite me quite often in different projects. Late summer a call came from the drummer / singer Zaza, that a Bolero night is under organisation and there will be modern versions of it and different ballet companies will perform to it, and they thought about me as a ground shaper of Pecs underground. Without thinking i said yes and called Zsolt to think about it, and within a few weeks our reinterpretation was ready to sent for rehearsals to the ballet dancers of Miskolc. Writing music for dancers is a lot of fun, its a direct connection from music to dance, together they exist for each other, hand in hand making the world a better place to live in. For me the highest forms of art. The work was smooth, the piece is solid and repetitive, Zsolt was having fun with it a lot, it was different fro him to step out of the 4 by 4 world. There was one performance shown to public in the unique and spaceship-like Kodály Központ in Pécs with two other remixes and dance show. It was celebration, joy and happiness for a whole night. Not to mention the amount of gratitude and honoured feeling that fell from the sky. Thank You Filharmónia, Thank You Beck brothers!

—-

Peter Hyde remembers:

Both of us are dudes from Pécs, from two different age and era. I remember how great time we had on the FPT parties in Kino Cafe, where Bodoo was spinning.
My childhood friend, Ábel (Bodoo’s cousin) recommended these parties that they organised (Federation of Porn Talents, stands for the dancers, people making their body move so fine on the dancefloors, also the banging of different musical genres together in one hot night). That time I was mainly a bedroom DJ, I had a few friends whom life was around music, and their taste shaped mine, and Ábel was one of them. We listened Marci (Bodoo)’s mixes a lot, and a hand dedicated album from Realistic Crew called “Freedom eats soul”.

Marci played sets I either liked a lot, or not at all, but there were always a track or two that really moved my body and my imagination, and formed the way I think of music. One of these tracks was WSID by Jason Grove. Those were my first memories of Marci.

A few years ago we started DAIDAI, lot of people identified or favoured us to FPT, we also organised parties as underground happenings, different locations, so the idea came 2 years ago from David Felcser aka DJ Péló of a DAIDAI vs. FPT party. That’s where we played together the first time, or maybe Bálint (Komfort/DAIDAI) invited him for an open air dance, i don't remember well, doesn’t really matter…

But what matters is that about a year ago I was deeply shake and depressed of loosing a girl. I lived with her and she choose a rock star instead. The guy wrote a few songs to her, while I was also working on a track, it was really confusing, everything got questioned. It might be sublime to talk in high phases about this, and the role of music in my life and the only shelter from problems, but I seriously considered stop making music. I lost weight, and couldn’t sleep. That’s when the idea came to work with Marci. We talked about it before, but never managed to do so. After we started I really enjoyed working with him, we invited many friends, and a special spiritual atmosphere was always there. One track here is called Healing Pulse, ‘cause it was really a healing pulse to produce it. I stepped out of my comfort zone, a let go the 4/4 pattern, and we challenged each other with pushing the limits of our mind. So if this album is a total disaster to listen for others, it still worth was doing it. Slowly my heart n’ soul healed, love came, and we almost forgot about it.

As I mentioned before, I had a few friends that shaped my taste, one of them is Gyuri Miski. He still baffles when we meet. A childhood friend, and a musical brother. We used to yell Limp Bizkit at the age of 12, and later when we turned 20 there was always some RJD2 or Amon Tobin in the background. I’m really happy that he could add to this experience. Other great friends who inspire me nowadays is András Balogh (Ned Manish) and Bálint Tóth (Komfort). They’r like my older brothers, in the DAIDAI family. Special thanks that we could use the studio with Marci for this time.

I really love this place. Its like my second home. Or is it the first?! I always make the best place possible if someone comes to visit, to make them comfortable and at home and to be able to let himself or herself to engage into the energies here to create. The best is to step back and watch from the background, let the others do their thing, and start recording. And find the right moment to pull it and edit and add to it. In one of our family gatherings my cousin Emil was there, as a music student on cello, i mentioned him to take a look in the studio and bring his instrument. It was like nothing else, setting the mics, and start recording. Thats when the main idea of Dawn Flight was born.